Utóirat

Már csak néhány nap, és a “vad angyal” kalandjai 9 hónap után véget érnek. 9 elképesztően nehéz, szenvedős, és elképesztően csodálatos, tartalmas 9 hónap után. Korábban is tudtam, hogy a szülés nem kellemes dolog, most kiderült, hogy a születés sem az, csak az elsőről minden csecsemő betyárbecsülettel hallgat, a következőre meg kinek mennyit, de várni kell.

Nem akarok terjengősen áradozni az egészről, egy posztban nem is lenne értelme, de azért mégse lenne szép, ha eltűnnék egy szó nélkül, szóval nemrég egyik éjszakai ted-túrám közben megihletett egy kedves hippi-előadónő, így most engedjétek meg, hogy búcsúzóul összeszedjek néhány dolgot, amit ittlétem alatt megtanultam.

10 dolog, amiben már biztos vagyok az önkéntesség után:

  1. Hogy nem nagyon léteznek jó munkák és rossz munkák. A foglalkozásainkat leginkább mi tesszük olyanná, amilyenek. Ha valamit szenvedéllyel, és szerelemmel tudsz végezni, akkor az egy jó állás. Pont.
  2. Hogy a távolság nem rontja el a kapcsolatokat, inkább csak megerősíti. Ha valaki a kilométerekre hivatkozva ridegült el tőled, az végsősoron csak talált egy kifogást. Persze így sokkal többet kell tenni érte, de már csak annak ténye, hogy dolgoztok rajta, elmélyíti a barátságot.
  3. Hogy miután minden réteget levetkőzöl, nagyon szépen kikristályosodik a személyiséged belső magja. Mármint miután nincs meg a munkád, meg a kis sikereid, meg még a barátaid sincsenek a közelben, amikre s akikre egyébként az önképedet alapozod, elég nyilvánvalóan előbukkan, hogy mi is az az egészen belső kis részed, ami történjen bármi, te magad vagy. S hogy van-e ilyen részed egyáltalán.
  4. Hogy ha hanyatt fekve rádmászik egy baba, mindig be kell csuknod a szádat. Mert belenyálaz. Vagy elkapja a nyelvedet. Meg egyáltalán ne is feküdj hanyatt, mikor baba van a szobában, mert ha meg épp járni tanul, őt tökre nem érdeklik az olyan kis apróságok, hogy mondjuk az útjában van a fejed.
  5. Hogy az idő borzalmasan szubjektív valami. Teljesen megmagyarázhatatlanul tűnik valami egyszerre egy másodpercnek és egy évnek; néha szinte vizuálisan látni a múlását; és korántsem biztos, hogy csak és kizárólag lineárisan halad. És tényleg mindenhez idő kell. Az érzelmek megértéséhez is.
  6. Hogy hasonlóképp van ez a távolságokkal is. Nevetséges, hogy legtöbb gimis vitánk tárgyát az képezte, hogy milyen nehéz eljutni a falvakból a városba a találkákra, mert nincs busz. Itt meg észre sem veszem, hogy órákat és kilométereket sétálok egyfolytában. Mikor távolságban is eltávolodsz dolgoktól, egészen másképp látsz minden evidens kis apróságot. Talán pont ezért utaznak a csavargók. Ezért a szüntelen madártávlatért.
  7. Hogy ha latinák között egy olasz lánnyal élsz együtt, nem szabad spórolni a zajszűrős fülhallgatón. De komolyan. Tanultam a hibámból.DSCN0556
  8. Hogy semmit sem érdemes erőltetve, pózerként csinálni. Sem munkát, sem kapcsolatépítést, sem nyelvtanulást, sem önkifejezést. Ha valami nyögvenyelős, nem valódi, azon úgyis érződni fog a folyamatos megfeszítés izzadságszaga. Ha cseppet leállsz, jönnek majd az igazi impulzusok és meggyőződések. Azt meg érzed majd. Te is, mások is.
  9. Hogy amikor megszűnsz a saját félelmeidre, meg szorongásaidra koncentrálni, és tényleg csak a másikra fókuszálsz, meg arra, hogy neki hogyan, és miben segíts, akkor meg is szűnnek a szorongások, mert a legnagyobb görcs valahol mindig is abból indult, hogy azt hitted, te vagy a lényeg. Pedig nem. És látád’ majd, hogy ez jó.
  10. Hogy vannak dolgok, amiket el kell engedni: emberek, élethelyzetek, vágyak, akár meggyőződések. Mert nem cipelheted magadban a megoldhatatlan problémák súlyát. Mert nem ragaszkodhatsz egy meggyőződéshez a végsőkig, mikor legbelül már benned is megdőlt a dolog, csak még tartod büszkeségből. Ehhez meg rengeteg alázat kell. Ahhoz, hogy felismerd, hogy nem azért vannak szörnyűségek mindenfelé, mert sehol nincs egy normális ember, aki megoldja, de te majd most.. hanem vannak túlságosan törött dolgok, amihez bizony te is kevés vagy. Ahhoz, hogy belásd, hogy nincs igazad, sőt, a te igazad is dinamikusan változik. Talán ezt is átgondolom majd néhány év múlva…

+1 Ha jól főzöl, hatalmad van az emberek felett.

Nos, ezért a kis jövőre összeszedett munícióért már mindenképp megérte, noha nagy részét mind tudjuk, tudtuk eddig is. Más dolog tudni, meg “most már tudni”. Őszintén nem gondoltam volna, hogy a pályázathoz tartozó kötelező blogból egyik legfőbb örömforrásom lesz, s hogy az írásaimra majdnem ezren lesztek kíváncsiak. Nem szeretek nyálasan búcsúzkodni, ezért inkább keretet adok az ittlétnek. Bár nem csípem különösebben az idézeteket, Szabó Magdával nyitottam 9 hónappal ezelőtt, s akkor most Szabó Magdával zárok. Mert őt viszont addig fogom idézgetni, míg majd 70 évesen az unokáimnak a palacsintasütés közben hátraszólva fejből árasztom a mondatait, mintha csak a sajátjaim lennének.

“Vannak pillanatok az ember életében, amikor (…) megérzi, hogy ettől a másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz. Nem tudja mindig pontosan kikövetkeztetni, hogy az eljövendőben milyen mértékig, mennyire és hová vezetve befolyásolja elkövetkező napjait az a valami, de hogy olyan történt vele, ami miatt az a bizonyos “ezentúl másképpen” bekövetkezett, az kétségtelen.”

Köszönöm, hogy követtétek, szerettétek, s ezt el is mondtátok. Megosztani néha mégiscsak jó. Most már ezt is tudom.91634061-239a-4d64-8520-9746807da6ba

 

Annunci

Rispondi

Inserisci i tuoi dati qui sotto o clicca su un'icona per effettuare l'accesso:

Logo WordPress.com

Stai commentando usando il tuo account WordPress.com. Chiudi sessione /  Modifica )

Google+ photo

Stai commentando usando il tuo account Google+. Chiudi sessione /  Modifica )

Foto Twitter

Stai commentando usando il tuo account Twitter. Chiudi sessione /  Modifica )

Foto di Facebook

Stai commentando usando il tuo account Facebook. Chiudi sessione /  Modifica )

Connessione a %s...